Vannak olyan dolgok, amikre nem kell specialis alkalom. Ilyen dolog a szeretet. Adni es kapni mindig jo. Miert is irtom ezeket a bevezeto szavakat? Azon oknal fogva, mert az amerikaiak picit tovabbmentek ezen a dolgon. Kinek nem jutott eszebe tavasszal, hogy a karacsonyi egosor legoi orokre kialudtak vagy a legnagyobb juliusi melegbe, hogy hany darabb disz tort el a multkori unnep alkalmaval, mikor karacsonykor eldolt a fa. Szerencsere az egyszeru nagy vizen tuli honpolgarok arcarol az aggodalom apro jele is rogton eltunik, mert tudjak, hogy csak el kell menni a belvarosba es bebalagni a karacsonyi boltba, ami az ev barmelyik napjan nyitva varja az embert. Belepve az egyszeru polgar teljesen uj vilagba kerul, ugyanis a jingle bells megunhatatlan szamaval es a teli hidegekre emlekezteto legkondis hutesevel a bolt egy pillanat alatt visszaviszi(vagy eloreropiti, filozofia kerdese) az embert a karacsonyi honapokba. Ezzel egyutt a teli nagyvasarlas idejere is, ugyanis a bolt eddigi osszes alkalommal mikor arra jartam tele volt. Persze nem maradhatott ki belole a december huszadikakra jellemzo ajandekvasarlassal egybekotott tomegharccal. Megjegyzem, itt tenyleg mindenfajta disz van, van ir szerencse loheres, homaros, de a szemelyes kedvencemet az also kepen lehet kiszurni...
